Az Atlanti óceán fölött

Sentilen a víz fölött repült, a hangsebességet már túllépte, semmi pilótaruha.
A teste már hullámzott, nem bírta a hatásokat.
Egy ember már rég meghalhatott volna de Sentilen nem ember volt.
A részletesebb vonásai már összemosódtak, ujjai "összenőttek", ezért lassítani kezdett.
Látott valami szárazföldet de nagyon messze.
Visszagorsított, de a gép szárnyai leszakadtak, Sentilen lefordította a gép orrát, és úgy katapultált.
az ülés a menetiránnyba lőtt ki, Sentilen átváltozott vámpírfarkassá, és repülni kezdett, egyre lassabban látta közeledni a szárazföldet.
Elővett egy katonai távcsövet, es 1000szeres nagyításban előrenézett.
egy aprónak látszó alakot látott harcolni valakivel ,valakikkel.

Sentilen a bokrok és a fák között elbujva nézte a tisztántalan harcot, miközben egy fa ág megkopogtatta a vállát. Sentilen hátra nézett, de senkit sem látott, visszafordult és újra kopogtatni kezdte a fa ág Sentilen vállát, de most egy suttogást hallott .
- Ne tegyél semmilyen hibát, zaj nuku.
Sentilen hátra nézett és látta, hogy a mögötte levő fa hogyan alakul át. Mikor már a lénynek a valódi alakja körvonalazódott, akkor látta, hogy csak Erstes lehetett.
- Hogy kerülsz te ide?
- Később... Mi a terved? -suttogott vissza egy kérdéssel Sentilennek.