Az első kaland.

Lassan 3 napja bolyong Anonymus az egykori Kubában, ahol romok, és hatalmas dzsungelek fái, bokrai mögött furcsa lények leselkedtek, figyelték. Erstes-en rajta volt csuklyás köpenye és a az arcát maszkja takarta, hogy a környezetben átváltozás nélkül kutakodjon - ereje a szükség óráján mégse hagyja cserbe. A Tularoni elf a Grady E34-s túlélőit kereste a sűrű dzsungelben. kardját egyeltalán nem tudta takarni így a köpenyt a hát részénél lyukat kellett vágnia. Az éjjel tábor tűzet gyújtott az egyik barlang bejáratánál és hatalmas levelekből alvó helyet készített magának. Három napig szürke hézköznapja volt. Reggel elindult és hajnalban aludt abban a szükséges négy órában. Ugyanis az elfeknek elég 4-5 órát aludniuk. A negyedik napon egy barlanghoz ért ahonnan emberi üvöltések szűrődtek ki. Bejáratát néhány kis fegyveres gnómok őrizték. Erstes a közelben elrejtette minden személyes tárgyát, majd fának álcázta magát és egyenként folytotta meg áldozatait, miközben ellenségeimás irányba nézelődtek, mert korábban Anonymus elterelte a figyelmüket. Mikor már csak egy két törpszli lény maradt, Erstes visszaváltozott emberi formává és az elő kotort kardjával 2 fejet vágott egy csapással . Végül minden holmiját elő szedte és bemerészkedett a barlangba. A barlang rendszer kicsi volt, de furcsálható, hogy egyes helyek titkai zárt ajtók mögött biztonságba tudhatták élőhalott gazdáik. A marsi lakók szerint felbecsülhetetlen kincsek maradtak hátra vagy Efaisztra harcos úrnő elrejtett fegyvere és páncélzata. De mindez nem érdekelte Anonymus-t, sőt inkább az üvöltések hangját követte, miközben füleit denevér füllé változtatta a minél előbbi kijutásért. A gnómokat nehéz volt kiirtani, mert igencsak izgő-mozgó népség a veszély idején. Erstes végül rátalált a börtönnek tűnő cellák egyikében két fajtársára, miközben az egyikőjükből egy élő halott falatozott. Gondolta új kínzás, hogy információkat szerezzen, de miről, azt nem tudni. Anonymus át surrant észre vétlenül a rácson, mint a szellő és az aszalódott bőrű lény mögé surrant, majd mikor ellensége újból harapni akart, akkor fejét félbe vágta Erstes az álkapocsnál és utána a végtagokat vagdosta le.
- Maga Dr. Brehem? - kérdezte a megmentő.
- Nem, én a segédje vagyok Membö.... - a szemüveges, fél kopasz fickó átváltozni készült, de a tularoni elf megszabadította szenvedéseitől, majd a másik fogolyhoz sétált.
- Ön Dr. Brehem?
- Igen, segítsen. - a foglyon látszott, hogy nem bírták megtörni, de viszont nagyon fáradt volt.
Erstes leakasztotta és kutatni kezdte a zsebeit. Egyszer csak egy kapszulával teli dobozt nyomott az öregember kezébe.
- Mi ez? - kérdezte az agg.
- Anfetamin, fájdalom érzését megszünteti és erősebb lesz tőle, így ki tudunk menekülni.
- Bolond, ettől bármilyen parancsot teljesíthetek akaratom ellenére.
- Legalább menekülni fog habozás nélkül mikor eljön az idő. - Az öreg ember bevett pár tablettát és viszaadta a dobozt. - ... Jó most fusson ki a barlangból és a bejáratnl várjon.
Doktor Brehem szót fogadott, mint egy idomított kis kutya.
A visszafele úton Erstes-t vissza tatrotta egy nem régiben érkezett hatalmas, dagatt zombi, ami egy óriás kalapáccsal készült lecsapni. Anonymus félelme nagy volt és ki akarta kerrülni, de nem volt szinte semennyi ideje. Ekkor jött rá új képességére, a gyorsított menekülésre(extra suhanásra). Habár csak pár lépésből állt az egész, de ebben a helyzetben elég, hogy az összelapulás elől megmeneküljön. Ezután Erstes le akarta támadni, de a zombi félre rugta útjából és utána enni akart a tularoni hős húsából. Anonymus ezt akkor sem hagyta. Átsuhant a zombi lábai között, miközben azokat megsebesítette. Így a zombi összeroshadt és a tarkóját el kezdte vagdosni Anonymus hatalmas kardjával, hogy megtalálja a sok háj réteg között a nyak csigolyát. Ezt a vörös szeű lény nem hagyta és a markáns tenyerébe kapta ellenségét és a falnak dobta. Erstes a falról a földre zuhant, majd mikor felakart kelni, a troll zombi rálépett a kardra és harapni akart Erstes-ből. Ezt a zsákmány nem engedte, a kard nyelén fordított egyett és ki tudta húzni a katanaját, amivel a bűzös élőhalott troll szemeit és orrát felhasította. Erre az aszalódott bőrű szörny felkiáltott és ide-oda kapálozott minden végtagjával. Anonymus visszakapcsolta a kard részeit és megadta a kegyelem csapást a szörnynek. A szörny porrá vált, csupán a csontja maradt meg és az óriás kalapácsa. A győztes mély levegőt vett és a külvilágba sietett Dr. Brehem-hez.

Eljött a délután és a dzsungelben szakadt az eső. Erstes Anonymus épp ki akart sétálni a barlang rendszerből amikor egy kitámasztott, mozgás érzékelős csingun (csingán) őrizte a bejáratot. Erstes ezt nem tudta, de azért észre vette a nehéz fegyverzetet, mikor a csingán készültségbe állt. Elővette kardját és extra suhanással a csingun közelébe jutott, közben a golyókat az elf elé támasztott nagy kard pengéje lepattintotta. Erstes ezt a kardot a földbe döfte a kard mögé rejtőzve. Egyszer csak csavart egyet a nyelen és kihúzta a katanat. Anonymus koncentrált az álványra, és a muníció adagolóra, és az akaratával kis végleges kis hibát ért el a sorozat lövő gépezetben. Ekkor a hibás nehéz fegyvezet helyébe néhány zsoldos célozta meg a menekülő hőst. Anonymus kiugrott a védő penge mögül és a katanajával suhintott egyet, amit egy fénycsóva követett. ez a fény csóva hatalmas sebességgel eltalálta a fegyvereseket és azonali halált haltak. Erstes végül kiért a baralangból és habozás nélkül támadásba lendült. Először egy zsoldos fejét vágta le a maradék három zsoldosból. - Mellettük ott állt Brehem rezdületlenül, mert még az anfetamin hatott. - Következő bérenc katonát ölhette volna meg Anonymous, de egy nehézfegyverzetű volt légiós tarkón ütötte. Erstes összeesett és eközben dr. Brehem felvett egy lézer puskát.
- Lődd le! - parancsolta rá a volt légiós.
- Ahogy akarod.
Brehem célba vette megmentője fejét és épp megakarta húzni a ravaszt, amikor a szeme könnyezni kezdett. A zsoldos nem értette a könnyedzést és egyszer csak azt látta, hogy az ő fejét célozza meg a foglya. Arcára az ijedség ült ki, feltartotta a kezét hátha elmenekülhet, vagy egy önvédelmi technikát alkalmazhat, hogy a helyzet fölé kerekedjen.

A megmaradt zsoldos terve azonban füstbe ment ugyanis Anonymous egy gyors átváltozás után oroszlánszerű állatként rávetődött a lefegyverezett bukott katonára. Így semmi esélye nem volt Erstes áldozatának. Látta a vad vicsorgását, ahogyan a nyál lefelé csordult közben és a fekete szőrű lény szeméből csak úgy sugárzott a düh. El se hinné az ember, hogy az a valami egy értelmes, művelt harcos. A doki is profin bánt a fegyverrel, le se vette a szemét a célpontról, szemrebbenés nélkül figyelte a nehéz páncélzatú szakállas embert és megmentőjét. A szőke hajú kiképzett bérgyilkos becsukta a szemét és röhögni kezdett, majd nagy nehezen ki tudta kaparászni a zsebéből egy aknának tűnő szerkezetet, majd ahogyan erősen lerakta az aknaszerűséget úgy az felrobbant, de inkább fényt árasztott, mint hogy C4-ként durrant volna. A fény elvakította ellenségeit, és Brehem kezéből kirántotta a kedvenc puskáját és ráadásul még bele is rúgott. Anonymous ösztönösen hosszat és vékonyat üvöltött akár egy segélykérés. A zsoldos előnyét élvezte: kiröhögte őket, leköpte és bele is rúgott Erstesbe, majd a puskáját az oroszlán fejéhez emelte - pár centire a fejtől - és épp meg akarta húzni a ravaszt, amikor egy hatalmas farkas ugrott ki a bokrokból és ütközött a szőke röhögő géppel. A földön feküdve próbálta becélozni az ezüst szőrű állatot, de nem sikerült neki, mert már a lábán érezte a borotva éles fogak mélyedését. Anonymous tudta mi folyik ott, igaz nem látta, de a merénylő kiáltásai mindent elárultak. Brehem nehezen felkelt fájlalva a lépét. Ezután ráakasztotta a vállára a géppuskát és lassan oda cammogott. Vigyorogva ott nézte a férfi marcangolását, majd megszólalt: Így tovább, ne maradjon belőle semmi. Anonymous végül felállt és a másik vad mellé állt. Az erdei lakó suttogásokat hallott a fejében, és abba hagyta a falatozást, ekkor Erstes is visszaváltozott és megbilincselte a félig szétmarcangolt férfit és húzni kezdte a földön egészen a fáig és ki akarta hallgatni, de egy golyó eltalálta a félig leszaggatott ember.
- BREHEM!
- Nem én voltam, semmi közöm hozzá.
- Akkor honnan lőttek? A fr...............!
- Mennyünk.
- Igazad van, ki kell juttatom téged biztonságos bolygóra. Gyere.
Ezzel Anonymoust szorosan követte dr. Brehem egészen a hajóig, furcsa volt, hogy az úton már semmi sem történt velük.